Kapcsolatokról

2010 február 17. | Szerző: Noci |

 

Amikor
két ember beszél, nemcsak a testük és aurájuk kerül egymással
harmóniába, hanem az ún. motoros mimikri hatása is működik. Ha mosolygó
vagy fintorgó arcot látunk, visszamosolygunk vagy visszafintorgunk,
igaz, csak olyan rövid ideig tartó izomaktivitással, amit csak
elektromos szenzorokkal lehet érzékelni. Ha kalapáccsal ráütök az
ujjamra, a legtöbb ember, aki ezt látja, elfintorodik: az én érzelmi
állapotomat tükrözik. Ezt nevezik empátiának. Egymás érzelmeit
utánozzuk, így fejezünk ki együttérzést, törődést és alapvetőbb szinten
így kommunikálunk egymással.

Egyes
értékesítői tankönyvek azt ajánlják, hogy a meggyőző személy próbálja
leutánozni az ügyfél testtartását és beszédstílusát, hogy kapcsolatot
alakítson ki vele. De erről bebizonyosodott, hogy nem működik. Ettől az
emberek inkább kényelmetlenebbül érzik magukat, nemhogy oldódna a
feszültségük. Ez túl nyilvánvaló utánzás.

 Mindannyian
ismerünk olyanokat, akik iróniával és közömbösséggel igyekeznek
leplezni kedves gesztusaikat, mintha a szeretet egyenlő volna a
gyengeséggel.

Ne feledd: soha ne légy öntelt az alázatosakkal szemben. És soha ne légy alázatos az önteltekkel szemben.

Ha
veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában
szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal,
hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott
maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire
szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a
szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások,
veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt
semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas
érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
–
Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden
percben és órában!… Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy
ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen
percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És
elmondanám neki azt, hogy… Mit is?… Amit nem lehet elmondani.