Igazi
2010 március 16. | Szerző: Noci |
Mert az “Igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad,
az “Igaz” odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz…
Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja…
Az “Igazi” gyermeket nemz, az “Igaz” felneveli…
Az “Igazi” álmodik veled, az “Igaz” virraszt melletted…
Az “Igaziba” belehalsz, az “Igaz” meghal érted, ha kell…
Mégis mindenki az “Igazit” keresi!
Szerintem meg keressük inkább az “Igazakat”, s szeressük őket
úgy,
mintha ők lennének az “Igaziak”…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: