” Ne feledd, hogy a legértékesebb régiségek a kedves öreg barátok.
Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem
bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.
Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az,
akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is
bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt
rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt
barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy
boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és
dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik
iránt.
A baráti szív – ez a hegytető, ahonnan ellátni a tengerekig, rajta kívül nem vezet másik lépcső az égig.
A barátság nem tolakodó, nem birtoklás, nem a világot hermetikusan
elzáró rendszer. De a felsoroltak (…) sokszorosan igazak a
társkapcsolatokra. Azokban végképp nem azt tesszük, ami nekünk jó,
hanem azt, ami a másiknak. Aki helytelenül szeret, hamar körbefonja,
megfojtja a másikat a szeretetével, és nehezen fogja majd fel később,
miért romlott el a kapcsolata.”